A hogy terveztük, kedden ellátogattunk a Tókaji parkerdőbe, hogy kosarainkat forgalommentes területen töltsük meg bodza- és akácvirágokkal. Kifelé sem mentünk üres kosarakkal, mert a friss levegőn ugye hamar megjön az étvágy, amit mi felkészülten egy rögtönzött piknikkel csillapítottunk. Kirándulásunk során még egy filmforgatásba is „belecsöppentünk”. Akác akadt bőven számunkra elérhető helyen, de a bodzaterméssel nem voltunk elégedettek, így továbbálltunk. Ellátogattunk Petörkére, ahol aztán sikerült megpúpoznunk kosarainkat. Másztunk árkon-bokron az aranyat érő virágokért, néha gatyaféken tértünk vissza a zsákmáénnyal. Nem csak virágözönnel, de jóízű kacagással és a sétától, napsütéstől kicsit kipirulva érkeztünk vissza a Szent Anna Házba. A keddi nap íz és illatélményét szerettük volna megőrizni az év többi napjára is, így másnap, szerdán nekiálltunk limonádét és szörpöt készíteni Margit néni iránymutatása mellett, Kati és Teri mama bevált receptjei alapján. A pozitív élettani hatás megőrzése érdekében a virágokat  és a bennük lévő értékes anyagokat nem főzzük meg, hanem több napon át áztatjuk, hogy a lehető legtöbb íz és hatóanyag kioldódjon. A mai napi kvízdélutánon játékos kedvű nyugdíjasaink már megkóstolhatják az elkészült limonádét. Néhány virágot szárítani is hagytunk, hiszen abból illatos tea, akár palacsintatésztában sült finomság is készülhet.

Képekért katt ide!

„Az Úr kezéből vesszük, amit a föld terem. Gyógyító növényeket, illatos virágokat. Mert aki figyel a természetre, az Isten bölcsességét tanulja.”

Szöveg